Az alábbi írást önismereti szakemberként magánszemélyeknek, szupervizorként a hivatását, szakmáját végzőknek írom.
Célom, hogy segítsek tudatosítani, hogy emberi kapcsolataink nehézségei abból adódnak, hogy nem nézünk bele egymás tükreibe, és arra szeretnék motiválni mindenkit, hogy aki szívesen belenézne védett „tanulási, fejlődési” környezetben, az vágjon bele!
A belső munka során fejlesztjük olyan képességeinket, mint a nyitottság, belátás, reflexió, önreflexió, nézőpont váltás, rendszerszemléletű és fejlődésszemléletű gondolkodás, megértés, lényeglátás, elfogadás, objektivitás, együttérzés, reziliencia, rugalmasság, stb.
Nem biztos, hogy ezek mindegyikét megtanultuk szocializációnk, vagy tanulmányaink során. Sajnos ezek nélkül nehezebben boldogulunk emberi kapcsolatainkban, és sokszor csak a problémákat halmozzuk egymásra.
Őszentsége a Dalai láma „Tükrök törvénye” tanítását kölcsön véve szeretném körüljárni ezeket az igazságokat. Nem szó szerinti fordításban közlöm őket, mivel többféle fordítása is létezik.
Bízom abban, hogy – hitem szerint a tömegek nem fognak változni, csak az egyes ember képes tanulni és tudatosan fejlődni – egyénileg illetve kisebb csoportokban egyre nagyobb igény születik arra, hogy a tudás és az érzelmi érettség fejlődése révén az önmagunkkal és az egymással való kapcsolataink jobbá, békésebbé, igazságosabbá, örömtelibbé és eredményesebbé válhatnak.
Várom szeretettel mindazokat, akik rászánják magukat arra, hogy rálépnek erre az Útra, legyenek azok magánszemélyek és szervezeti, intézményi csoportok, teamek egyaránt.
Nézzük a tükrök törvényeit!
1., „Mindaz, ami engem másokban zavar, indulatot vált ki bennem, vagy ítélkezésre ösztönöz, az bennem nincs megdolgozva, vagyis érintett vagyok abban a témában, amelyet ők a viselkedésükkel mutatnak.”
Ez nem arról szól, hogy bennük meg van dolgozva, hanem arról, hogy bennem nincs.
Biztosan volt már olyan tapasztalatotok, hogy valaki tett, vagy nem tett valamit, amire az egyik embertársunk ugrott, a másikat pedig teljesen hidegen hagyta.
Pl.. ha ugrom arra, hogy valaki kioktat, esetleg pont olyan valaki, aki egyáltalán nem hiteles abban, amiről hegyibeszédet tart nekem, akkor ezzel nekem is dolgom van – neki is, de ez a 3. törvény témája, és legyen ez az ő dolga. J.
Mosolyoghatnék bárgyún, megköszönhetném nagyvonalúan, egyik fülemen be, a másikon ki, és udvariasan távozhatnék, ha nem vagyok érintett, ha van önbizalmam, ha tudom, hogy mit érek és nem hat rám az, ha valaki azt próbálja elhitetni velem, hogy pl. „nem vagyok elég jó.”
Ezt a „gombot „nagyon szeretik nyomogatni azok, akiknek nincs annyi muníciójuk, hogy bízzanak önmagukban, és nem jószándékkal teszik, amit tesznek, ezért zseniális ráérzéssel kitapogatják mások gyenge pontjait, és különböző játszmák révén szereznek energiát tőlük.
Vagy hányszor előfordul, hogy mások megígérik, hogy hívnak, jelentkeznek, és mégsem teszik. Ezt lehet úgy nézni, hogy elbizonytalanodhatok magamban, abban, hogy nem vagyok „értékes” a számukra, ezért elkezdem magamat is leértékelni, de dönthetek úgy, hogy ez nem rólam szól, hanem őket minősíti.
Mitől függ, hogy hogyan látom?
Ezekben a helyzetekben érdemes megvizsgálni, hogy honnan ismerős az, hogy mások az én erőfeszítéseimet használva, vagy az én energiámat megcsapolva szereznek előnyöket, ahelyett, hogy a saját erőfeszítéseik révén boldogulnának?
Vagy azt vizsgáljuk meg, hogy miért bizonytalanodom el magamban attól, hogy valaki tesz, vagy nem tesz valamit, amit megígért?
Érdemes ezt a belső munkát elvégezni, energiát, időt belefektetni, mert ha nem tesszük, akkor legközelebb is áldozatai leszünk ezeknek, vagy hasonló embereknek.
Az átdolgozás azt jelenti, hogy megkeresem az okát ennek a reakciónak és azt megvizsgálom minden oldalról, megváltoztatom a hozzáállásomat, a nézőpontomat, a viselkedésemet, majd felvértezem magam gyakorlati tudással, ehhez az új működéshez. Ez az átdolgozás igényli szakember segítségét.
2., „Mindazt, ami másokat bennem zavar, indulatot vált ki bennük, vagy ítélkeznek felettem, és ez engem felháborít, az sincs megdolgozva bennem.”
Nem mondom, hogy könnyű lazára venni azt, amikor engem kritizálnak, főleg, ha az igazságérzetem erős, és tudom, hogy az egész egy rágalom, vagy kitaláció.
Ha azt tanultam meg, hogy meg kell felelnem mindenkinek (is), mert akkor vagyok szerethető, akkor ez nagyon rosszul fog esni.
Megtanultam a sok önismereti munkám és képzéseim során, hogy bárki gondolhat, érezhet, mondhat és tehet bármit, mert joga van hozzá bizonyos keretek között. Sajnos manapság azon sem lehet csodálkozni, hogy egyesek megtehetnek olyanokat is, amelyekre elvileg nincs joguk. 🙁
Nekem viszont jogomban áll figyelmen kívül hagyni, ha tisztában vagyok azzal, hogy nem rólam szól.
Kötelességem is van: megvizsgálni, hogy van-e valóságalapja annak, amit állítanak rólam, mert lehet, hogy hibáztam. Ekkor korrigálok.
Ha viszont nem rólam szól, hanem a másik ember köpköd rám (általában irigység, vagy ítélkezés az oka), és tudom, hogy én „tiszta” vagyok, akkor azt is tudom, hogy ez az ő kivetítése rám,
Bennem látja meg azt a részét, amelyet magában nem tud, vagy inkább nem akar.
Ez a segítő munkában is sokszor előfordul a segítő és kliense között, ezért a segítőnek nem csak szakmailag kell kompetensnek lennie, hanem önismeretileg is biztosnak kell lennie magában, hogy tudja, mikor vetítenek rá tudattalan tartalmakat, és mikor szól neki a „harag”.
Mivel nagyjából az áll a hatalmunkban, hogy önmagunkon változtassunk, mert a környezetet, a világot és más embereket megváltoztatni nem lehet, (bár vannak olyan emberek, akik ezt szeretnék tenni, de ez olyan lehetetlen, mint lyukas vödörben vizet szállítani) érdemes egy önismereti munkával a végére járni annak, hogy milyen működésünk az, amely ezt a szenvedést okozza.
3., „Mindazt, ami másokat bennem zavar, indulatot vált ki bennük, vagy ítélkeznek felettem, és ez engem nem érint, akkor ez az ő feldolgozatlan problémájuk melyet rám vetítenek, mert nem tudnak, vagy inkább nem akarnak szembenézni vele önmagukban.”
Erről már volt szó az első törvénynél. Ebben az esetben valószínűleg tudok a másiknak segíteni, ha eléggé önreflektív és partner abban, hogy mégis nekiáll kibogozni, hogy hol, és hogy van ő a történetben.
Ekkor visszatükrözhetem neki azt, hogy ez róla szól. Ez már feltételezi azt, hogy átdolgoztam a személyiségemet annyira, hogy nem akad be nekem az ő viselkedése.
Az is lehet, hogy ő még mindig nem akar szembenézni önmagával.
Ekkor nem nagyon tudok segíteni neki. Mivel nincs indulati reakcióm az ő bántására, ezért valószínűleg tovább fog állni, és keres magának másik alanyt, egy újabb tükröt. Ha ebbe sem néz bele, akkor sokáig fog szenvedni, mert ismételgetni fog.
4., „Minden, amit én a másikban szeretek, az bennem is megvan. Magamban szeretem azt, amit a másikban látok, mert felismerem magam a másik személyiségében.”
Ebben az a közös mutatkozik meg, amit Őszentsége, a Dalai láma „egylénységnek” nevez.
Az, ami mindenkiben közös, hogy Embernek születtünk, testvérei vagyunk egymásnak, mert közös sorsunk van, közösen tudunk felemelkedni, egymás nélkül nem tudunk fejlődni és élni.
Ezt rendszeresen elfelejtjük egyénileg, családilag, társadalmilag és emberiség szintjén egyaránt.
A sok figyelmen kívül hagyott tükörkép – mert tisztelet a kivételnek – amelyekbe nem nézünk bele – egészen komoly történésekig, egészen a nemzetek közötti háborúzásig is elvisz bennünket.
Ez nagyon elszomorító.
Ha azt keresnénk magunkban és a másikban, ami jó, amely összeköthet bennünket, a szeretetet, az együttérzést, a kölcsönösséget, a megértést, az elfogadást, a megbocsájtást stb., akkor még jó is lehetne.
„Ha azt gondolod, hogy minden valaki más hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Amikor rájössz, hogy minden Önmagadból ered, akkor megismered, mind a Békét, mind az Örömöt.”
Ehhez az utolsó mondathoz elérni sok önmagunkon végzett munka és sok tanulás kell.
Ahhoz, hogy a Békét és Örömöt megtaláljuk önmagunkban és így egymásban is, a személyiséget rendbe kell raknunk.
Ez nem könnyű feladat. Legtöbbször a szenvedés terel az önmagunkhoz vezető útra, melyen megtalálhatjuk a Békét, az Örömöt és a Boldogságot!
Kívánok mindenkinek bátorságot, hogy rálépjen az Útra, és tartalmas és eredményes belső utazást is kívánok!
Tóth Katalin Ágnes
Web: egymastukreiben.hu
E-mail: info@egymastukreiben.hu
Telefon: +36/20-364-8501