Nem mondom, hogy könnyű volt ezekbe a tükrökbe belenézni, meglátni olyan mintákat, működéseket, amelyek azokat az embereket és helyzeteket generálták, amelyektől szenvedtem, de érdemes volt átdolgozni őket ahhoz, hogy most egy stabil belső erővel rendelkező, autonóm, kreatív emberként és szakemberként legyen mit adnom azoknak, akik a belső utat választják életük jobbá tételére.

Volt idő, míg nehezteltem, de mára már csak hála van bennem, azok iránt, akik katalizátorai voltak mély, belső átalakulásomnak.

Az elmúlt 30 évben egyre több olyan „tulajdonságom” lett, amelyet kemény munkával, sokszor fájdalmakkal fűszerezve, fejlesztettem ki magamban. Ettől „erős” lettem, és ez az erő belsővé vált. Ez az erő nem keménységet jelent, hanem szilárdságot, a szó összes jelentése értelmében.

Ez az az erő, amely emberi tartást ad akkor is, ha valamiért méltatlan helyzetbe kerülök.

Hálás vagyok életem minden szereplőjének, azért, hogy segítettek rátalálni önazonosságom útjára.

Egy másik, számomra fontos „intelem”:

„A tudás átadása nem lehetőség, hanem kötelesség!”

Magam is így vallom ezt, és ez arra inspirál, hogy tapasztalati tudásomat megosszam azokkal, akik ezt igénylik. Akik úgy gondolják, hogy a világ jobbítását önmaguk jobbításával szeretnék elkezdeni.

A fejlődésszemléletű gondolkodás híve lettem, és ha rögzült, ítélkező, minősítő, megbélyegző, beskatulyázó, „megmondó” gondolkodású emberrel találkozom, akkor azért nem ítélkezem felettük, mert nem felejtem el, hogy volt idő, amikor én is hajlamos voltam az ítélkezésre, illetve azt is tudom már, hogy ez egy hatalmi játszma, és segítőként a partneri viszonyulást választottam.

Önazonos vagyok a munkámban, melyben az egyes emberek, csoportok, teamek megbíztak azzal, hogy szakemberként kísérjem mély belső átalakulásukat, segítsem őket tudatosságuk és képességeik fejlesztésében, rutinszerűen működő mintáik feltárásában és azok átdolgozásában.

Az én feladatom ebben a folyamatban az, hogy biztonságos tanulási, fejlődési terepet, atmoszférát (elfogadás, megértés, ítélkezésmentesség, szakmai tudás, hitelesség stb.) teremtsek, melyben a tükörbe néző meg meri látni, és képes lesz értelmezni, majd átdolgozni azokat a tartalmakat, amelyeket a szégyen, a megbélyegzéstől, minősítéstől, ítélkezéstől való félelem eddig nem engedett látni.

Dr. Daubner Béla,  L. Stipkovits Erika, Dr. Vikár András, Dr. Max Clayton,  Dr. Rapcsányi Éva, Dr. Frenkl Szilvia,  Dr. Horváthné Schmidt Ilona, és a Károli Gáspár Református Egyetem szupervizor képzésének összes oktatója.

Pszichodramatistaként, autogén trénerként és egyéni személyiségfejlesztésben 2004 óta tevékenykedem.

A Személyiségfejlesztő Akadémia oktatója, az Ifjúsági Mentálhigiénés Szövetség képzője és szupervizora vagyok.

Egyéni, csoport és teamszupervíziót, kommunikációs, asszertív-kommunikációs, konfliktuskezelő, burnout, ügyfélszolgálati és önismereti tréningeket, előadás-sorozatokat tartottam kisebb nagyobb cégeknek, szervezeteknek.

Megbízóim között szerepel többek között a MÁV Szolgáltató Központ Zrt., az E-oN, különböző oktatási és szociális intézmények.

16 év oktatói, 8 év szupervizori, 10 év üzleti és 9 év szociális szférában szerzett tapasztalatom alapján úgy érzem, kompetens vagyok az önismeret és a személyiségfejlesztés egyéni és szervezeti keretekben történő művelésében.

Várom szeretettel mind a magánéletükön, mind a szakmai személyiségükön dolgozni kívánó embertársaimat, és azokat az elkötelezett szervezeteket, akik hasonló módon gondolkodnak munkatársaik személyiségének gondozása, fejlesztése terén.